Egy külföldi futamon való szereplés gondolata már többször is megfogalmazódott bennünk, de ez idáig csak álmainkban szerepelt a lehetőség. Idén viszont az álomból valóság lett. Köszönet érte támogatóinknak, segítőinknek!

Az idei Rallye Túra bajnokság végeztével csapatunk egy kicsit átalakult, legalább is egy verseny erejéig. Az autó új design-t kapott, Iwi ült a bal 1-be és Én kerültem a navigátori ülésbe. Versenyautónkba új motor került, kifejezetten erre a versenyre csináltattunk egy N-s motort, mivel a megbízhatóság elsőségett élvezett az erővel szemben, már csak azért is, mert fő célkitűzésünk a célba érés volt. Az automata tűzoltó rendszer beépítésével az autónk alkalmassá vált arra, hogy elindulhassunk a versenyen.
Ezt igazolva, a technikai bizottság mindent rendben talált és megadta a rajtengedélyt.
Viccesen meg is jegyeztük, hogy a Rallye Túrára épített autó, simán megfelel az EB szabályainak is. Igaz, autónk több olyan homológ biztonsági berendezést (homológ öveket, homológ üléseket, most már homológ tűzoltó rendszert, FIA szabályoknak megfelelő bukócsőrendszert) is tartalmaz, ami Túrában egyelőre még nem kötelező.
A legnagyobb munka mindezek mellett az új design kialakítása és kivitelezése volt. Úgy gondolom elégedettek lehetünk az eredménnyel.
Az autó tehát készen állt a megmérettetésre.
A licencek és nemzetközi rajtengedélyek is megérkeztek a szlovák szövetségtől, így gyakorlatilag semmi akadálya sem volt az indulásnak.

Lépjünk tovább magára a versenyre.
November 2.-án kimentünk pályabejárásra, természetesen a rendezőség addig minden szükséges információt kiküldött címünkre postán. Itiner felvétel, nevezési díj kifizetés (külföldi indulóként csak a nevezési díj 50%-át kellett kifizessük), majd kilátogattunk a pályákra.
Az itiner kisebb hibáktól eltekintve pontos és érthető volt, külön tartalmazott egy alternatív útvonalat, amit baleset esetén, vagy más akadályoztatás esetén kellett volna használjunk és külön tartalmazta a különböző gyorsok céljától ugyanazon gyors rajtjáig a legrövidebb utat, hogy pályabejáráskor a versenyzők ne tegyenek meg fölösleges kilométereket.
A pályák minőségével és színvonalával meg voltunk elégedve, annak ellenére, hogy az eredetileg aszfaltos versenynek kiírt pályákon meglehetősen sok volt a murva és biztosak voltunk benne, hogy a kanyarokban is mindenhol sárfelhordás lesz. Ez a helyzet nagy fejfájást nem okozott számunkra, hiszen itthon is, mint a legkisebb kategória képviselői a mezőny végén szoktunk rajtolni és addigra, aligha marad tiszta a pálya.
Gumiválasztás miatt sem fájt a fejünk, hiszen már itthon eldöntöttük, hogy téli gumit (Rosava) használunk minden útviszonyra és ez a választás jónak is bizonyult.

Pályabejárás után szerdán fakultatív adminisztratív átvételen voltunk, így csütörtökön már csak a technikai átvételen kellett megjelenjünk, és utána mehettünk is a teszt gyorsra egy kicsit bemelegíteni, hiszen Iwi majd 3 éve ült utoljára Trabi versenyautóban.

Péntek 12:05-kor rajtoltunk. Legalább nem kellett korán kelni.
Viszont meg volt ennek a hátránya is, korán besötétedett. A három körből kettőt már sötétben teljesítettünk.
Elkezdődött életünk első EB futama, és "furcsaságok" tömkelege. Ivánnak 3 év után, teljesen idegen volt a Trabi, ez az autó meg főleg, nekem teljesen furcsa volt a jobb oldali ülésből figyelni az eseményeket és az itinert. Ez utóbbival meg is gyűlt a bajom, hiszen kettőnk stílusa különböző volt, mind vezetéstechnikailag, mind itiner írásban, íratásban. Talán az ilyen esetekre vonatkozik a "két dudás nem fér meg egy csárdában" mondás, két pilóta is nehezen tud egy autóban. Tehát hibázgattam rendesen, hol túlságosan lemaradtam az itiner olvasásakor, hol meg nagyon előre siettem, szerencsére egyszer sem hibáztam túl nagyot, így nem lett belőle baj.
A tempóról pedig csak annyit, hogy lehetőségeinkhez mérten egy jóízű autózást és célba érést szerettünk volna produkálni. Helye közel ez sikerült is, néhol reméljük látványosan, volt néhány hely, ahol inkább csak küszködve, lassan haladtunk, de a lényeg, hogy jól éreztük magunkat, és reméljük azok, akik megvártak minket és lengették a Magyar zászlót szintén, jól szórakoztak.
A második kör elejére a sötétséggel is meg kellett küzdjünk, hiszen itthon még nem volt túl sok lehetőségünk éjszakai szakaszokat teljesíteni. Mindezek ellenére nem lassultunk annyit, mint azt vártam.
Harmadik körben, viszont újabb természeti tényezővel kellett megküzdjünk, mégpedig a lehűlés következtében megjelenő jéggel. Az aszfaltos részek teljesen lefagytak.
Ekkor történt a legnagyobb kalandunk, kicsit ciki a dolog, de pont etapon. A 7. gyors végén többen is árokba csúsztak, és mivel akadályozták a továbbhaladást 6-8 párossal karöltve ott álltunk a céltól 1,5 km-re és vártuk, hogy az útból eltolják az autókat. Miután ez sikerült konvojban beérkeztünk a célba, ahol is a valóságosan teljesített időnket írták be. Mivel az etap szakaszok időbeosztását nem a kis autókra méretezték, ezért gyakorlatilag nekünk etapon sem volt pihenés, majd ugyanolyan átlagot kellett autózunk, mint a gyorsasági szakaszon.
Az akadályoztatás miatt ráadásul még kevesebb időnk maradt arra, hogy időben odaérjünk a következő gyors rajtjához. Ekkor történt, hogy egy kereszteződésbe, nem sikerült befordulni és egy hídpadkának csúsztunk. Mint később megtudtuk másoknak is meggyűlt a baja ezzel a kereszteződéssel, mivel az út, amire kanyarodtunk volna teljesen le volt fagyva.
Némi sérülés keletkezett, elgörbült a jobb első lengőkarunk. A maradék két gyorsaságit ezzel a sérüléssel teljesítettük. Mit mondjak nem mentünk gyorsan…
Az esti szervizben a lengőkar csere után, kocsimosás és beállás a park fermébe.

Szombaton valamivel korábban rajtoltunk 10:42-kor.
Ennek köszönhetően csak egy gyorsaságit kellett sötétben teljesítenünk.
A szombati etapok rövidebbek voltak a péntekinél, viszont a gyorsasági szakaszok annál hosszabbak, köszönhető ez a 26,5 km-es gyorsnak.
Egyértelműen ezt a napot élveztük a legjobban. Ezek a szakaszok sokkal élvezetesebbek voltak. A nap közepére, azaz a második körre már érződött, hogy Iván is kezd összebarátkozni az autóval és nekem sem volt már annyira idegen az itiner.

Célba érkezés.
Egy ilyen hosszú verseny után, teljes sikerként könyveltük el a célba érkezést, már csak azért is, mert ha jól belegondolok itthon egy év alatt teljesítünk ennyi gyorsasági kilométert, mint most egy verseny alatt. Tehát a célban nagyon boldogok voltunk, versenyautónk is mondhatjuk osztatlan népszerűségnek örvendett a szurkolók körében.
A célkapun a szurkolók elismerő tapsa és a szervizcsapat pezsgőfürdőjében gurultunk át.

Köszönjük a biztatást, zászlólengetést mindenkinek, aki megvárt minket a pályák szélén!
Külön köszönet: az Erdei Autószerelő- és Gépműhelynek a versenyautó felkészítéséért, támogatóinknak, szponzorainknak, a gyorskezű szervízcsapatnak: Erdei Zsoltinak, Dodinak, Hofinak, Zsozsónak, Móni Pistinek (csapatfőnökünknek) és nem utolsó sorban "jégkémeinknek" Anitának és Hegének, hogy segítségükkel teljesíteni tudtuk életünk első külföldi futamát.

Lőkös Attila
www.rallyalbum.hu

Támogatóink:

Erdei Motor

Maxi Full Color Bt.

Thomy Folia