Menekülés és támadás!

A tavalyi futam kellemes emlékeket idézett fel bennünk, hiszen azon a futamon nyerni tudtunk. Ezen emlékekkel és tapasztalatokkal a tarsolyunkban biztosak voltunk benne, hogy idén is remek rendezvényen vehetünk részt.
A Kazincbarcika környéki pályák a szó szoros értelmében első osztályos pályák voltak. Igaz a pályabejárás nem sikerült úgy, ahogy azt elterveztük, a versenyautó javítgatásával több időt töltöttünk, mint a pálya felírással, így nem is volt meglepő, hogy az első körben jó néhány másodperccel elmaradtunk az élmezőnytől.

Egy pár szót még a szombati napról.
Sajnos csak utcai autóval tudtunk végigmenni a pályákon 2-2 alkalommal, a versenyautóval már nem tudtuk leellenőrizni a pályákat, fék problémák miatt. A prológon is csak félkész autóval tudtunk rajthoz állni, ennek ellenére a harmadik körben már kezdtem összebarátkozni a salakkal. Prológ után irány Kazincbarcika, ahol végül sikerült a hibákat kiküszöbölni.

Vasárnapi rajt.
Az első körben meglehetősen bizalmatlanul autóztam, ami nem kevés időhátrányt jelentett.
Az igazi meglepetés az volt, hogy ezek a tempós pályák mennyire élvezetesek még Trabival is. Gyakorlatilag a rajt után felváltottunk 4. fokozatba, majd egy pár kanyarban vissza 3-ba és újra 4-be. A második fokozatott talán egyszer használtuk. Igazi jó pályák voltak ezek, nagyon élveztük az autózást.
A kör végén a 4. helyen álltunk, ami annak volt köszönhető, hogy két páros is jelentős időveszteségbe került műszaki hiba miatt. Feriék gázbovden problémával küzdöttek, Öcsiék pedig, fékprobléma miatt árkot jártak.

Szerviz. Fékátvizsgálás, tankolás és már indultunk is tovább.

Második kör.
Elhatároztuk megpróbálunk gyorsulni, hiszen az autó remekül muzsikált, a pályák hibátlanok, mi is jól éreztük magunkat. Ezen elhatározásunknak eleget is tettünk, hiszen mind a két gyorsasági szakaszt 5 mp-el gyorsabban teljesítettük, mint az előző körben.
A 4. helyezésünk megmaradt, de sikerült felzárkóznunk a többiekhez és faragni valamelyest a hátrányon.
Gyakorlatilag 4-en csatáztunk egymással fej-fej mellett Brumiék, Zoliék, Ricsiék és Mi a dobogó 2.-3. fokáért. Tehát a felállás: Brumiék 6 mp-re voltak előttünk, Zoliék 5-re, míg Ricsiék 4 mp-re mögöttünk. Ezen kívül Feriék is támadtak erősen, és gyorsról gyorsra faragtak a hátrányukból, oly annyira, hogy ha ebben a tempóban haladnak tovább, akkor könnyen befoghatták volna ezt a négyest.

Harmadik kör.
Nem maradt más választásunk, kockáztatni kellett. Nyomtuk ami a csövön kifért, egyrészt hogy hátha le tudjuk faragni azt a 6 mp-t, másrészt, hogy Feriék utol ne érjenek.
Itt kezdődött el az igazi csata. Harc a másodpercekért.

Putnok-Kelemér: Előző köri időnket ismét 5 mp-vel megjavítottuk, ezzel Brumiékkal egy időt autóztunk, így maradt a 6 mp-s hátrányunk, Ricsiéket 2 mp-vel vertük, Zoliéknak pedig adtunk 3 mp-t, így már csak 2 mp volt az előnyük velünk szemben. Feriék pedig ott loholtak a nyakunkon.

Sajókaza-Felsőnyárád: Nagyon izgultunk! A dobogóra mindenképpen szeretünk volna felállni.
Rajt után pár száz méterrel láttuk, hogy Feriék félre álltak, megvallom férfiasan egy kicsit megkönnyebbültem, de ugyanakkor természetesen sajnáltam is az esetet, de nekünk most a csak egy cél lebeget a szemünk előtt. Meg is tettünk mindent, hogy gyorsak legyünk amennyire csak tudunk.
A célban éreztük ennek mindenképpen jobb időnek kell lennie mint az előző körben megfutott idő. Így is lett, de csak 1 mp-vel.
Akkor lássuk a többiek idejét. Ricsiék 1 mp-vel voltak gyorsabbak, Zoliék viszont 4 mp-vel lassabbak, így megelőztük őket. A harmadik hely már biztosnak tűnt.
A beíró után bevártuk Brumiékat is és kiváncsian vártuk milyen időt futottak. Pontosan 6 mp-vel voltak lassabbak nálunk, ami azt jelentette, hogy azonos összidővel állunk holtversenyben a második helyen. A szabályok értelmében ilyenkor az utolsó gyorsasági ideje a mérvadó, így Mi állhattunk fel a dobogó második helyére és Ők pedig a harmadikra.
Ezúton is szeretnék gratulálni nekik, nagyon jót csatáztunk!

Köszönjük a támogatást, biztatást!

Lőkös Attila
www.rallyalbum.hu

Támogatóink: