Idénynyitó!

A 2003-as évad első versenye.
A Mikulás Rallye óta elég sok idő telt el, mégis a felkészülési idő meglehetősen rövidre sikerült. Sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt az autó felkészítése nem sikerült maradéktalanul.
Az utolsó verseny nem múlt el nyomtalanul, így elsődleges feladatunk a sérülések orvoslása volt. Ez meg is történt, viszont a futómű beállítás és az első laprugó csere elmaradt. A rugócserére azért lett volna szükség, mert a jelenlegi túl puhának bizonyult, ami murvás szakaszokon, - például a Mikulás Rallye szakaszain - nem okozott gondot, de aszfalton eléggé kellemetlenül viselkedik az autó miatta.
Mindezek ellenére bizakodóak voltunk, hiszen a motorunk rendben volt és a tavalyi évet is győzelemmel zártuk.

Az első gyorsasági szakaszon a lassítókban már kisebb sebességnél is kitört az autó hátulja, és ez nem volt másként az élesebb kanyarokban sem. Ennek köszönhetően az első komolyabb kanyarban megforogtunk és elég sok időt veszítettünk. Reméltük, hogy ha más gumit teszünk fel ez a probléma megoldódik, vagy legalább is mérséklődik.
Tehát a szervizparkban gumicsere, tankolás és már indultunk is tovább.
Valamelyest sikerült is stabilabbá tenni az autót, de még mindig nem volt a megfelelő, ez meg is látszott az időeredményeinken.
Újból kerék csere. A harmadik gyorson ugyan saját időnkön javítottunk, ami nem volt nehéz, az előző köri hiba miatt, viszont a többiekkel nem tudtuk felvenni a versenyt bárhogy is igyekeztünk.
Említésre méltó esemény ezen a gyorson:
a szakasz fele körül hangos csattanásra lettünk figyelmesek, mivel az autó viselkedésében semmilyen változás nem állt elő, nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget a dolognak. A beírónál azonban hatalmas füst tört ki a motortérből. Elhagytuk az állomást és azonnal megálltunk megnézni mi történt. Motorháztető fel, és már láttam is a csattanás okát. Leszakadt a hűtő ventillátorunk, így fél gyorsaságit hűtés nélkül teljesítettünk. Szerencsére a szervizautóban volt csere darab, így folytatni tudtuk a versenyt.
A negyedik gyorsaságin, megpróbáltuk összeszedni magunkat, hátha egy-két helyet sikerülne előrébb lépni. A szakasz elejével nem is volt baj, de az utolsó lassítót csak sikerült elrontani a nézők nagy örömére. A lassítóból kijövet belecsúsztunk az útszéli sárba, ahol rendesen meg kellett küzdeni a kormánnyal, hogy az autót újra irányba állítsuk.
Az utolsó kör. Ekkorra már végkép tudatosodott bennünk, hogy itt ma nekünk nem terem babér. Próbáltunk úgy autózni, hogy legalább a szurkolóknak produkáljunk valami látványt. Volt ahol ez sikerült és volt ahol nem annyira. Gyakorlatilag kaland nélkül teljesítettük az utolsó két szakaszt.

Elég keserű szájjal érkeztünk a célba, hiszen szerettünk volna egy sokkal jobb rajtot venni, az év elején.

Köszönjük a támogatást és a szurkolást! Legközelebb keményebben fogjuk nyomni…

Foto: DuEn

Lőkös Attila
www.rallyalbum.hu

Támogatóink: